2016. szeptember 7., szerda

Vendég: VITÉZ LÁSZLÓ

Vitéz László és a többiek
 
Vitéz László, a nagymamucika báli legyezője és
Cuclifer az ördög
 A MAGYAR TELEVÍZIÓ bábjait felvonultató blogban helyet kell kapjon egy vendégművész, a világhírű, műfajának utolsó autentikus képviselőjeként ismert KEMÉNY HENRIK,  Kossuth díjas, a Népművészet Mestere. A bábjátékos.
Történetünk idején, 1972 -ben még nem volt Kossuth díjas, az Állami Bábszínház tagja volt, ahova a ligeti mutatványosok államosítása után került, eredetileg bábtechnikusként, de a szerencsére a hatvanas évek közepétől kezdve már sokat játszott és azt is megengedték, hogy járja az országot Vitéz László történeteivel. A vásári bábjáték Magyarországon az ötvenes,  hatvanas években előbb tiltott, majd épphogy eltűrt műfaj volt.
Nemzetközi elismertsége azonban töretlen volt minden időben. A világ legfontosabb bábjait összegyűjtő müncheni Bábmúzeumban az angol Punch,  spanyol Guignol, az olasz Pulcinella, az orosz Petruska, a német Kasper, a török Karagőz és a vásári bábjáték többi hőse mellett Vitéz László is látható.
Amikor kezdő szerkesztőként megláttam az egyik Vitéz László előadást és  hallottam a harsány kacagást a gyerekekkel zsúfolt nézőtéren, azt gondoltam, ezt azonnal fel kell venni. Akkor az volt a szerkesztőség bábhoz értő munkatársai közt a vélemény, hogy ez zseniális, de nem lehet tévésíteni. De ha az ember fiatal csakazértse hallgat az öregekre. - Nem tudhatjuk, míg meg nem próbáltuk! – Sikerült elcipelni egy Vitéz László előadásra azt a főnökömet, aki döntött arról, hogy milyen műsorok készülhetnek. Annyit röhögött - gondolom számos főnökét képzelte az összes ördögök helyébe -, hogy azt mondta a végén, ez annyira jó, próbáljuk meg,  hátha működik a televízióban is.
És működött! 

Szabó Attila rendező és Kemény Henrik felvétel előtt 1972

Az 1. felvétel, Az elátkozott malom, a legtöbbet játszott előadás, a vásári bábjátékok tökéletes remeke. Minden ízében kiérlelt előadás, évtizedek óta előadások során csiszolódott, kialakult melyik poént, milyen ritmusban kell játszani, hogy a legjobban hasson. A népművészet remekével állunk szemben. Biztos volt, hogy ezzel kezdünk.
Kemény Henrik Vitéz Lászlóval és Bambi
 A 2. Az elásott kincs egy nógrádi kis falu búcsújában került felvételre, ahol a helybéli lakosok számára  valódi esemény volt a bábjátékos megjelenése.
A 3. 4. rész játszóhelye a dunaújvárosi Vidám Park lett. Itt - lássatok csodát! -   a Magyar Televízió erre az alkalomra felépítette a hajdani, ligeti bábszínház pontos mását.
Aztán – hisz nincsenek csodák – le is bontották.
A 4. résznek két változata is van.
Amelyik adásba került csak két epizódból áll. Nem kerülhetett képernyőre a Síró baba története, mert Vitéz László meglehetősen durván bánt a baba dadájával. A krokodil c. jelenet pedig amiatt maradt ki, mert a Vitéz Lászlót bosszantó banyát megeszi a krokodil és ugyan banya, de  mégiscsak egy néni! Volt olyan vitézlászló  történet, amit már az öncenzúra is visszatartott. Itt svábokat, zsidókat, tótokat gúnyol, attól függően, hogy a hajdani ligeti bábos kit látott ácsorogni a nézők között.  A vásári bábjáték nem könnyű műfaj, a ligetben sok mindent lehet, amit egy jólnevelt televízióban a hetvenes években nem lehetett.

Hatvanas évek közepe felé, amikor elindult új vándorútjára Vitéz László, a színház belefért egy Trabant csomagtartójába. Minden összeszerelhető volt. 
Henrik megérkezik és fél óra elteltével már áll a bábszínház.
Szervusztok Pajtikák!
A felvételre került epizódok:
  
Vitéz László és a többiek 1.
Az elátkozott malom
Vitéz László és a többiek 2.
Az elásott kincs
Vitéz László és a többiek 3.
Itt nem szabad énekelni!
Csodaláda
Vitéz László és a többiek – 4.
Borbélysegéd
Vizes kislány
Síró baba
Krokodil
Előadó: Kemény Henrik bábművész
Szerkesztő: Takács Vera
Rendező:  Szabó Attila
Operatőr:  Káplár Ferenc
Gyártásvezető:  Herskovits Lia
Bambi, a hívogató báb állandó szereplője a műfaj előadásainak. A színpad mögül Henrik adta a zenét és a hangot, a Bambi testébe leggyakrabban Kemény Mátyás, az Öccs bújt bele.
A másik hívogató  a négerek tánca. 
 
Ez a  videó 1972-ből való, a tv műsor egy rövid részlete
 
A második videót 2011 – ben Henrik halála előtt 3 hónappal vettem fel, a Vojtina Bábszínház mutatványos napján. És amint a zene megszólal, pont ugyanúgy ütik a ritmust.
érdemes megnézni a két videót  
 A Vitéz László játékok egyik legjellegzetesebb kelléke a hatalmas palacsintasütő, a „nagymamucika” báli legyezője. Ezzel  a kicsit túlméretezett, de mégis hétköznapi tárggyal Vitéz László még a nagy „Cuclifert”, az ördögök királyát is legyőzi. Azt üzeni ezzel,  hogy a démonok legyőzhetők. Hiszen a mese hőse, eljut a királyi trónig, meg se kottyannak neki az óriások, gonosz törpék, sok fejű sárkányok. És az már nyugodtan változhat, hogy mi nézők kit képzelünk az ellenség helyébe. Hiszen a mai filmsztár  szuperhősök elődje püföli itt a gonoszokat. És ezért hangzik mindig olyan felhőtlen, felszabadult kacagás a nézőtéren.
 Kemény Henrik  évekig a romos ligeti bódéban és a Majakovszkij utcai lakásban őrizte a kellékeket, a csodás bábokat. Sokan igyekeztek segíteni neki és feltámasztani a hagyományt. A  Színháztörténeti Múzeum udvarán a nyolcvanas évek elején megépítették a ligeti bábszínház mását, itt Henrik több előadást is tartott.
Mészáros Emőke bábtörténész fáradhatatlanságának köszönhetően 1987 – ben sikerült a Ligetben újra megnyitni Kemény Henrik Bábszínházát, a eredeti formájában. Nagy ünnepség volt, erről készítettünk ezt a vhs felvételt. A televízió hivatalosan  nem számolt be róla.  Sajnos a bábszínház a valódi ligeti környezet nélkül már nem tudott megélni.
A Kemény Korngut Alapítvány kiadványa
2004-től már a debreceni Korngut – Kemény Alapítvány gondozza a hagyatékot. Láposi Terka értő irányításával.

Lápos Terka és Kemény Henrik
Pletykázás
A mából visszanézve furcsának tűnhet, de a széplelkűek serege eleve elutasította a vásári bábjátékot. Erőszakosnak, durvának, közönségesnek látták pedagógusok, pszichológusok és persze a szülők egy része is.  Erről több vita folyt. A nagy siker mellett kemény bírálatokat is kaptunk.
Sőt volt egy kellemetlen élményünk Münchenben, ott, ahol a múzeumban piedesztálra emelték Vitéz Lászlót, egy másik helyszínen egy nemzetközi televíziós és gyerekfilm fesztiválon, 1973 -ban megbukott a bemutatónk.
Abban az időben a gyerektelevíziózásban a hangadók többsége olyan alkotó volt, akik a szépségre, finomságra, eleganciára sokat adtak, védték a gyerekeket minden rossztól. Akkor még utolsó éveit élte a "zsindely van a háztetőn" /magyarul: Nicht vor dem Kind/ szemlélet. Nem tetszett a durva püfölés, felháborodtak az ördögöket - fekete ördögöket/négereket  - verő magyar hős ellen.
Viták, másféle ízlések, ágálók mindig vannak, de egy hagyományos műfajt, a vásári bábjátékot megőrizni abban a formában, ahogy a fiatal Kemény Henrik játszotta, nagyon fontos volt.
Látva a sok mai követőt, maga a műfaj is életképes és minden időben szórakoztató.

Kemény Henrik Pályi Jánossal leghitelesebb mai követőjével.


Források:
Saját emlékek
Gyermekszínházi Portál: Kemény Henrik művészportréja
Balogh Géza:A bábjáték Magyarországon
Wikipédia
Portréfilmek Kemény Henrikről
Az Életem a bölcsőtől a sírig könyv

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése